 |
|
ÀêóøåðñòâîÀíàòîìèÿÀíåñòåçèîëîãèÿÂàêöèíîïðîôèëàêòèêàÂàëåîëîãèÿÂåòåðèíàðèÿÃèãèåíàÇàáîëåâàíèÿÈììóíîëîãèÿÊàðäèîëîãèÿÍåâðîëîãèÿÍåôðîëîãèÿÎíêîëîãèÿÎòîðèíîëàðèíãîëîãèÿÎôòàëüìîëîãèÿÏàðàçèòîëîãèÿÏåäèàòðèÿÏåðâàÿ ïîìîùüÏñèõèàòðèÿÏóëüìîíîëîãèÿÐåàíèìàöèÿÐåâìàòîëîãèÿÑòîìàòîëîãèÿÒåðàïèÿÒîêñèêîëîãèÿÒðàâìàòîëîãèÿÓðîëîãèÿÔàðìàêîëîãèÿÔàðìàöåâòèêàÔèçèîòåðàïèÿÔòèçèàòðèÿÕèðóðãèÿÝíäîêðèíîëîãèÿÝïèäåìèîëîãèÿ |
Ðåêîìåíäîâàíî ̳í³ñòåðñòâîì îñâ³òè ³ íàóêè Óêðà¿íè. äëÿ äåðæàâíî¿ ï³äñóìêîâî¿ àòåñòàö³¿ÇÁ²ÐÍÈÊ ÏÅÐÅÊÀDz äëÿ äåðæàâíî¿ ï³äñóìêîâî¿ àòåñòàö³¿ ç óãîðñüêî¿ ìîâè äëÿ çàãàëüíîîñâ³òí³õ íàâ÷àëüíèõ çàêëàä³â ç íàâ÷àííÿì óãîðñüêîþ ìîâîþ
11 êëàñ
Óæãîðîä – 2014
Ðåêîìåíäîâàíî ̳í³ñòåðñòâîì îñâ³òè ³ íàóêè Óêðà¿íè (íàêàç â³ä 27.12.2013 ¹ 1844) ÇÁ²ÐÍÈÊ ÏÅÐÅÊÀDz äëÿ äåðæàâíî¿ ï³äñóìêîâî¿ àòåñòàö³¿ ç óãîðñüêî¿ ìîâè äëÿ çàãàëüíîîñâ³òí³õ íàâ÷àëüíèõ çàêëàä³â ç íàâ÷àííÿì óãîðñüêîþ ìîâîþ. 11 êëàñ – Óæãîðîä, 2014 ð.
Óêëàäà÷: Áðàóí ª. Ë.
Ìåòîäè÷íà ðîçðîáêà äëÿ â÷èòåë³â óãîðñüêî¿ ìîâè çàãàëüíîîñâ³òí³õ íàâ÷àëüíèõ çàêëàä³â ç óãîðñüêîþ ìîâîþ íàâ÷àííÿ. Çá³ðíèê ì³ñòèòü òåêñòè ïåðåêàç³â äëÿ ïðîâåäåííÿ äåðæàâíî¿ ï³äñóìêîâî¿ àòåñòàö³¿ ó÷í³â 11 êëàñ³â. Ðåöåíçåíòè: ĺðêå Ì. Æ. – äîöåíò Óæãîðîäñüêîãî íàö³îíàëüíîãî óí³âåðñèòåòó, êàôåäðà óãîðñüêî¿ ô³ëîëî㳿 Ñåðã³é÷óê Þ. Ï. – ìåòîäèñò êàá³íåòó îñâ³òè íàö³îíàëüíèõ ñï³ëüíîò DzÏÏÎ . Bevezető A szöveggyűjtemény a magyar tannyelvű középfokú iskolák magyartanárai számára készült segédkönyv. Az itt található szövegek az érettségi vizsgára való felkészülésben, a tartalomírás gyakorlásában nyújtanak segítséget a 11. osztályos tanulók számára. Az anyanyelv használatának fejlesztése fontos feladata az iskolának, a pedagógusnak, a magyartanárnak egyaránt. A tanulók fogalmazó- és kifejezőképességük fejlesztését, a megfelelő nyelvhasználat és logikus gondolkodás, valamint a magyaros fogalmazás és a megfelelő stílus kialakítását szolgálják az itt található feladatok. A tartalomírás céljára összeállított gyűjtemény változatos szövegeket tartalmaz: tanulmányokat és esszéket, valamint részleteket szépirodalomi alkotásokból. A szöveghez illeszkedő alkotó feladatok logikusan kapcsolódnak egy-egy témához, valamint lehetőséget adnak a tanulók számára az önálló véleményalkotás, illetve véleménynyilvánítás kifejtéséhez, megfogalmazásához. A gyűjteményben található alkotások különböző korokból származnak, ezért a tanulók munkáinál a ma használatos helyesírási szabályokat kell figyelembe vennünk, valamint ezt kell megkövetelnünk. Kivételt képeznek az adott részletben található idézetek.
Braun Éva 1. Holnap is élünk Kovács Vilmos a kárpátaljai magyar irodalom legjelentősebb alkotója költőként indult 1957-ben megjelent Vallani kell című kötetével. Új hangot jelentett ez a könyv, a falu történelmi átalakulását énekelte leginkább, de már a személyi kultusz utáni frissebb szellemben. Kovács Vilmos élményeit ekkor még elfödik a falusi nosztalgiák, emlékezések. Költészetét erősen uralja a múlt, de az is látszik már, hogy verseiben az emlékek progresszív funkciót kapnak. Szakolczay Lajos jó érzékkel figyelte meg, hogy a falusi élményvilág, a Gáton eltöltött gyermekkor Kovács Vilmos képalkotó fantáziáját gazdaggá tette, s első kötetének legszebb értékeit a csend és a nyugalom harmóniáját tükröző, festői látásmóddal megalkotott képek jelentik. Természetleírásaiban intenzív költőiség nyilatkozik meg. Természetlírája emberi vonatkozású üzenetekkel telik meg, képeinek olykor erőteljes belső izzása, feszültsége van. Előbb úgy érezte, az a hivatása, hogy „ennek a lázas kornak” hű krónikása legyen, mert csak a kor összes kihívásait vállalva lehet nyugalmasabb századok megteremtője az ember. Az ötvenes-hatvanas évek fordulóján versei már nem a tájakat festik, hanem az ember belső világát, s a verseiben megjelenő költői személyiség már nem nosztalgikus, hanem új hitek énekese… Költészetének legszebb eredményeit a hatvanas évek közepe után keletkezett művei, az 1968-as Csillagfénynél című kötete, valamint a hetvenes években folyóiratokban megjelent, kevés számú új verse tartalmazza. Ekkor már felszabadítja magában a korábban elfojtott élményköröket, s komorabb, érdesebb hanggal szól az európai ember történelmének és jelenkorának összefüggéseiről. A történelmi látásmód fölerősíti költészetének egyetemes felelősségérzetét, s ezzel egy időben a kárpátaljai magyarság történelmi élményeinek, sorsérzésének hangot ad költészetében. Ennek a szemléleti mélyülésnek az előkészítője Kovács Vilmos pályáján legnagyobb epikus vállalkozása, Holnap is élünk című regénye. Ez a regény 1963-ban készült, egy időben Dobos László Messze voltak a csillagok és Rácz Olivér Megtudtam, hogy élsz című regényével. Miként szlovákiai írótársai, Kovács Vilmos is szembenézett szűkebb közösségének történelmi tapasztalataival… A Holnap is élünk című regényében megnyilatkozó összetett történelmi látásmód fölerősítette költészetének történelmi érzékenységét, felelősségtudatát is. Hangváltást is eredményezett a számvetés: hangja visszafogottabb, meditatívabb lett, keserű és illúziótlan. Verecke című verse a költői személyiség történelmi meghatározottságának a számvetése és megítélése:
Ez hát a hon… Ez irdatlan hegyek közé szorult katlan. S az út… Kígyó vedlett bőre. Hány népet vitt temetőre. S hozott engem, ezer éve, Árpád török szava, vére bélyegével homlokomon…
A magyarság a Vereckei-hágón keresztül jött a honfoglaláskor a Kárpát-medencébe. Verecke gazdag érzelmi tartalommal telített történelmi név. Elég Ady híres versére utalni: az Új versek prológusa, a Góg és Magóg fia vagyok én büszkén vallotta: „Verecke híres útján jöttem én, / Fülembe még ősmagyar dal rivall”. Ami Ady versében egyetlen motívum, Kovács Vilmos költeményében teljes világnyivá nő: neki otthona és sorsa az, ami a magyarság legnagyobb részének csak történelmi emlék, a nemzeti történelem „úti élménye”. Már a vers kezdő sora jelenné emeli a múltat (…) Előbb a természet látványa jelenik meg, nagy feszültséget teremt az ellentét, mely sejteti, hogy nagy emberi próbák színhelye ez a táj, hiszen az „irdatlan hegyek” között nem lehet elkerülni a „katlant”, ezen keresztül vezet a történelem útja. (…) Útvonala, a honfoglalással kezdődően azonban sorsa is azoknak, akik itt maradtak, akiknek ez lett a „hon”-a.
(Görömbei András)
2. Márai és a magyar nyelv Márai Sándor, akit nevezhetnénk eszményi polgárnak, és aki hontalanságában is megmaradt magyar írónak, 1947-ben a II. Világháború utáni első nyugat-európai útjáról hazatérve – többek között – így nyilatkozott a magyar nyelvről és irodalomról: „...engem...soha nem érdekelt semmi más: csak a magyar nyelv és annak felső fokú teljessége, a magyar irodalom. (...) ez a nyelv és ez az irodalom nekem a teljes értékű életet jelentette, mert csak ezen a nyelven tudom elmondani, amit mondani akarok. (És csak ezen a nyelven tudom elhallgatni, amiről hallgatni akarok.) Mert csak akkor és addig vagyok „én”, amíg magyarul tudom megfogalmazni, amit gondolok...” Milyen fontos megállapítások fogalmazódnak meg az idézett szövegrészben? Először is az, hogy a magyar irodalom a magyar nyelvnek a felső fokú teljessége. Vajon kétségbe vonhatjuk-e ennek az igazát, ha arra gondolunk például, hogy a Halotti beszéd a XII. Század végén a maga logikus felépítésével, meggyőző erejével, költőiségével már kiforrott irodalmat képviselt. Hogy Balassi Bálint költészete egy színvonalat jelentett kortársának, Shakespeare-nek a szonettjeivel és a francia Pierre de Ronsard költészetével. Hogy a XIX. század első felében Arany a népnyelvet, Petőfi a köznyelvet emelte be a legmagasabb művészi szinten az irodalomba. Hogy ezeken a tájakon csak Ady alkotott igazán a Franciaországból elinduló szimbolizmus irányzata szerint... Egy másik tétele Márainak, hogy számára ez a nyelv és ez az irodalom a teljes életet jelentette, mert csak ezen a nyelven tudta elmondani közölnivalóját, illetve elhallgatni, amiről hallgatni akart. Egyenesen az egyéniségét, az „én”-t kérdőjelezné meg, ha nem tudná magyarul megfogalmazni, amit gondol! Mindezt talán a legegyértelműbben, a leghatásosabban tárja elénk Halotti beszéd c. versében. A kényszerűen hazátlanná vált ember lelki kínjait – benne az anyanyelv visszaszorulásának, elvesztésének gyötrelmét – talán senki sem érezhette meg olyan mélyrehatóan, mint ő:
Nyelvünk is foszlik, szakadoz és a drága szavak Elporladnak, elszáradnak a szájpadlat alatt. A „pillangó”, a „gyöngy”, a „szív” – már nem az, ami volt, Amikor a költő még egy család nyelvén dalolt És megértették, ahogy a dajkaéneket A szunnyadó, nyűgös gyerek álmában érti meg. Szívverésünk titkos beszéd, álmunk zsiványoké, A gyereknek Toldi -t olvasod és azt feleli: oké.
És nem segít Arany, Babits, Krúdy, Rippl-Rónai és Bartók szelleme sem… Nincs hát vigasz semmiben, sehol; elszállnak, elfogynak az emlékek is, csak a Halotti beszéd tanulsága marad: És elszáradnak idegeink, elapad vérünk, agyunk, Látjátok, feleim szem’tekkel, mik vagyunk? Íme, por és hamu vagyunk.
(Szathmári István)
3. A százéves folyóirat A XX. század első évtizedében fellépő új nemzedék valóságos „irodalmi forradalmat” hozott. A nyugat-európai irodalmakban keresett ösztönző példát, a századvég fontosabb művészeti áramlatai: a szimbolizmus, az impresszionizmus, a naturalizmus és a szecesszió meghonosítása révén alakította ki a modern irodalom sajátosan magyar változatát. Képviselői a nyugat-európai fejlődés eredményeit követték, ugyanakkor jellegzetesen magyar szellemiséget akartak teremteni, ezért birtokba vették a nemzeti kultúra régebbi hagyományait. Az 1908-ban induló Nyugat költészete új élményeket, új költői szemléletet hozott, új költői nyelvet teremtett. Ady jelentkezését, berobbanását az irodalomba – a friss mondanivaló mellett – a markáns egyéni nyelv, kifejezésmód, hang tette emlékezetessé. Meghökkentette a közvéleményt a minden eddigitől különböző vers-zene, s akik a korábbi iskolák költői nyelvén nevelődtek, bizony meglepődtek rajta. (…) A Nyugat első korszakának reprezentánsa Ady volt, s ha nyílt politikai csatározásai nem is a folyóiratban folytak le, a költő neve szellemi zászlóként ott lobogott a nyugatosok törekvései fölött. Ady publicisztikája – amely a magyar újságírás legnagyobb teljesítményei közé tartozik – s általában a prózája elválaszthatatlan a lírikus életművétől. Ez az alakuló, mindjobban ható életmű bátorította és a költő köré vonzotta a legjobb fiatal erőket. (…) A novellisták, drámaírók valóság iránti érzékenysége és új stílustörekvése jelezte, hogy hamarosan egy Adyhoz mérhető másik egyéniség majd a prózában fog kiugrani. (…) Nem váratott sokáig magára ez a nagy prózai tehetség. A Nyugatban, nem sokkal a folyóirat indulása után, megjelent egy addig ismeretlen újságíró neve alatt a század talán legemlékezetesebb novellája, a Hét krajcár. Móricz Zsigmond írta, s az érkezőt Ady üdvözölte nyilvánosan is. Ettől kezdve a két név elválaszthatatlan lett. S a modern magyar irodalom két fő ága, a líra és a próza párhuzamosan a két szellem sugallata szerint építette tovább az újat. (…) A Nyugat indulásával majdnem egy időben Nagyváradon megjelenik az ottani fiatalok és a velük rokonságot tartó, vagy az épp onnan elkerült haladó fiatal költők antológiája Holnap címmel. (…) A holnaposok többsége szintén a Nyugat gárdájához tartozott. Sőt, közülük a legszélesebb terjedelmű életművet teremtő Babits a harmincas évek elejétől a folyóirat irányítója, a későbbi nyugatos nemzedék összetartója is lett. (…) Tanári pályára készült, így a pesti egyetemen kapcsolatba került Juhász Gyulával, Kosztolányival és általában az új irodalmi mozgalommal. Hármójuk barátságából, mintha egy tőből, a Nyugat három jelentős lírai szála nőtt föl; a bársonyosabb színű verseket a babitsi életmű teremtette. Költői tartása, érdeklődési köre, témavilága nemzedékén belül föltűnően markáns egyéniségét hangsúlyozza. (…) Visszanyúlt a görög-római irodalom hagyományaihoz, s a klasszikus formákat is fölfrissítve, modern emberi érzéseket, a XX. századi ember szépség iránti vágyát fejezte ki pontos, keményre formált, márványragyogású verseiben. Természetesen, amit mondott, az is meghökkentően új volt. Az egyén, az individuum szólalt meg vele. Az „én” és a létezés egymáshoz való viszonya, az elvágyódás nosztalgiája olyan ismert versekben fogalmazódik meg, mint az Esti kérdés vagy A lírikus epilógja. Ez utóbbiban olvasható a méltán híres strófa, a
Csak én birok versemnek hőse lenni, első s utolsó mindenik dalomban: a mindenséget vágyom versbe venni, de még tovább magamnál nem jutottam.
− mely strófában az induló és még magába zárkózó Babits világszemlélete is jól tükröződik. (…) Életműve a XX. századi magyar irodalom egyik legnagyobb teljesítménye. Versei, regényei és ugyancsak magas mércét jelentő műfordítói munkássága mellett a világirodalomban oly jártas költő roppant intellektusából áramló ösztönzés a modern magyar irodalom fejlődését is nagyban befolyásolta. Az európai irodalom története című hatalmas esszéje pedig egyedülálló munka a közép-európai irodalmakban. A második világháború kitörése utáni hónapokban halt meg súlyos betegségben. Halálával nemcsak egy nagy irodalmi korszak vezére szállt sírba, hanem megszűnt a Nyugat is.
(Simon István és Pomogáts Béla írása alapján)
4. Arany János Micsoda bűvös név. Milyen szerény és milyen önérzetes. Milyen tartalmas és milyen tündöklő is. Milyen komoly és milyen dallamos…. Ha az országút porában lelném, elhagyatva, mint egy patkót, odadobva és ismeretlenül, akkor is fölemelném, és magasba mutatnám. Lágyan fénylik, mint az őszi verőfény nehéz aranya, s amikor leejteném, egyéni, utánozhatatlan hangján cseng, mint a fémek királya, minden korok bálványa, a pompa, a tökély, a gazdagság jelképe, melyet nem fog a rozsda. Hódító nemességében úgy beszél, mint az érettség, bölcsesség és igazság. Hogy mit szeretünk egy költőben, azt fölöttébb nehéz megértetnünk másokkal. Azzal, hogy felsoroljuk munkáit, verseinek tárgykörét, vajmi keveset érünk el. De általában így vagyunk minden szeretettel. (…) Jóhiszemmel állítom – sok ámulat és sok töprengés után –, hogy még nem volt a földkerekségen költő, aki ennyire felmagasztosította volna azt a nyelvet, melyen írt. Úgyszólván minden lehetőséget kihozott belőle, mely benne szunnyadt, úgyszólván mindenre alkalmassá tette. Micsoda varázsló. Ott, ahol a rímek egy évszázaddal azelőtt még többnyire úgy kongtak, mint a süket kolompok, s az ütemek úgy döcögtek, mint a dágványban vánszorgó szekerek, a szavak egyszerre táncra lendültek, és a zene emelte az értelmet, az értelem a zenét. Nemcsak friss, közvetlen, népies, hanem elmés, játszi és dévaj is, különös és különösködő, néha bohó, sőt bohócos is, egy nemesen fáradt öreg mester minden barokk bájával. Tízezer szót olvastak össze munkáiban a türelmes tanárok – holott egy gyári munkás egész élete során beéri nyolcszáz-kilencszáz szóval–, de biztosra veszem, hogyha szavainak nemcsak számát tekintenék, hanem alkalmazásukat, árnyalatukat, színezetüket és hangulatukat is, a maguk helyén, akkor ez a szám legalább háromszorosára rúgna.(…) Aranyt a maga korában főképp mint epikust becsülték, mint elbeszélő költőt… Nyugodtan nevezhetem drámai tehetségnek is. Kísértetlátó balladái egytől egyig elvetélt hamleti drámák, a lelkiismeret és az önvád apró, gyorsan lepergő drámái. Aztán azt se szabad felednünk, hogy ő teremtette meg legnemesebb drámai nyelvünket is Shakespeare-fordításaiban, melyek fölérnek megannyi eredeti alkotással. A „tamburás öregúr”, a mi költőnk, az, aki a pályája végén a Margitsziget tölgyfái alatt céltalanul, gátlás nélkül, közönségre, nyomdafestékre nem gondolva irkált Kapcsos könyvé be a halálfélelemről, a szivarjáról, az élet haszontalanságáról, az öreg pincérről s a pesti ligetről. Szent év nekünk 1877, mert ekkor kapott bele az Őszikék be, s áldjuk „rövid vénasszonynyarát”… Ebben a csodálatos gyűjteményben van a Vörös Rébék, a Tetemrehívás, a Tölgyek alatt, s egy dal, egy égig nyilalló feledhetetlen dal, melynek sorai mintegy szívből sikoltanak fölfelé: A lantot, a lantot Szorítsd kebeledhez, ha jő a halál…
Halála éppoly kevéssé regényes, mint élete… Egy délelőtt, szokása szerint kisétált a Duna-partra…, s a hűvös, őszi szélben meghűlt, ágynak esett, tüdőgyulladást kapott… Életének hatvanhatodik évét taposta ekkor. Utolsó verse, melyet ebben az esztendőben, március 2-án írt, így szól: Életem hatvanhatodik évébe’ Köt engemet a jó Isten kévébe, Betakarít régi rakott csűrébe, Vet helyettem más gabonát cserébe.
Sejtelem a címe. Sejtelme valóra vált. Ilyen a hattyúdala egy szántóvető nép fiának. Alázatos, fájdalmas és mosolygó. Hogy mit jelent ez – és milyen szép –, hiába fejtegetnők idegeneknek. Ezt csak mi érthetjük meg, kik a gabonát „élet”-nek nevezzük. Ebben a csöpp ékszertartóban benne van egyénisége és költészete.
(Kosztolányi Dezső)
5. Petőfi költészete A költészet egyik legfontosabb eleme, eszköze a kép. A költő képekben mondja el azt, amit magáról és a világról meg akar fogalmazni. Hasonlatok, jelképek formájában belső világának képei elevenednek meg. De milyen lesz az a vers, amelyben a költő nem belső történéseiről, hanem a világ látható valóságáról szól? Tükrözheti-e a költészet tisztán, a költő lelkének tükrözése nélkül a világot? Sohasem, mert a költő nyelve mindig személyes, árulkodó – elsősorban ebben különbözik a tudományétól. Tél van, köd, havazik - mondjuk; általánosabb, egyértelműbb, de sokkal szegényesebb is ez Petőfi verssoránál: „Mint befagyott tenger, olyan a sík határ...”. Ez a sor hangulatot is kelt, a költő hangulatát ébreszti fel bennünk. A tájleíró versből éppen úgy ráismerünk alkotójára, mint a lírai vallomásból – sőt a hozzáértő a költő életének jellemző szakaszaira is következtethet belőle. Lássuk csak, mit tudhatunk meg A puszta, télen Petőfijéről! A vers mozdulatlan tájat ábrázol, mégis nagyon sok mozgást érzékelünk benne; elevenségét főleg az adja, hogy nagyon sok benne a hasonlat. Feltűnő, hogy jóformán az egész költeményben ilyen egyszerűek és egységesek a hasonlatok. Petőfi szemében a pusztát mindenütt emberek vagy embernek látott természeti erők népesítik be: az őszt, a rövidlátó napot, a szeleket, végül az országát vesztett, királyi napot is emberi vonásokkal ruházza fel. Tájleíró versében nem képeket ír le, hanem képeket alkot. Lelkivilágát erős fényként világítja meg ezeknek a hasonlatoknak a közös tartalma. A kóborló tekintet mintha csupa összetartozó jelenséget figyelne meg – nem véletlen az, hogy a költő milyen képeket vesz észre, mit válogat ki a világ számtalan látható-hallható jelensége közül. Önmagunkon is megfigyelhetjük, hogy mást veszünk észre környezetünkből, ha örülünk, és mást, ha szomorkodunk. A puszta, télen hangulata az elmúlást, a búcsúzást idézi: Nincs itt kinn a juhnyáj méla kolompjával, Sem a pásztorlegény kesergő sípjával, S a dalosmadarak Mind elnémultanak, Nem szól a harsogó haris a fű közűl, Még csak egy kicsiny kis prücsök sem hegedül. A téli puszta csöndjét alig-alig töri meg a szél süvöltése vagy a tehenek bőgése – de ezt a csöndet az elnémúlt hangok felsorolásával érzékelteti a költő, elszáll, régvolt hangokéval, amelyek még amikor szóltak is, az elmúlást idézték. Vajon miért éppen a méla kolomp, miért a kesergő síp szólal meg a versben? A fiatal Petőfit megérinthette az elmúlás érzete – valaminek az elvesztését sejthette meg, talán a hirtelen tovaszálló ifjúságét, talán úgy érezte, hogy akárcsak az „ősz”, a „gondtalan rossz gazda”, ő is elfecsérelt valamit. A puszta, télen megismertet bennünket Magyarország egy jellegzetes tájával, az Alfölddel – úgy, ahogy azt a múlt század közepén egyik legérzékenyebb megfigyelője, Petőfi látta. De megismertet – legalább ennyire – Petőfi világlátásával, érzelmi gazdagságával és képalkotásának költői erejével is.
(Beney Zsuzsa – Jelenits István)
6. Búcsú Váradtól
Még mély hó települ a téli földre, Erdőn, mely csak a zöld levélre büszke, Szürke súly a ködös fagy zúzmarája, S el kell hagynia szép Körös vidékét, És sietni Dunánk felé, urunkhoz. Hajrá, fogyjon az út, társak, siessünk! (…)
Sosem feledhetjük, hogy Janus Pannonius verseit csak fordításokból ismerjük. Az első igazán nagy magyar költő ugyanis latinul, s nem magyarul írt. Így az olvasó mindig a saját koránál jóval modernebb nyelven megszólaló szöveggel találkozik, amikor költőnktől verset vesz kezébe. A Kortárs című irodalmi folyóirat a hetvenes években fordítói versenyt is hirdetett, melynek témája éppen a Búcsú Váradtól című költemény volt. A nemes vetélkedést Nagy László nyerte meg – mi Áprily Lajos közismert fordításában adjuk a verset. A Búcsú Váradtól című elégia az első a nagy magyar búcsúzás-versek közül. Méltán sorakozik mellé a későbbi századokból Balassi Bálint Búcsúja hazájától című verse vagy Berzsenyi Dániel Búcsúzás Kemenesaljától címen megfogalmazott filozofikus tűnődése. De még sok-sok verset köthetnénk ebbe a csokorba, mint a kuruc kor bujdosóinak szomorú elszakadásdrámáit vagy József Attila mindennel számot vető létösszegzését: „[íme, hát megleltem hazámat...]” Minden búcsúzás kettős érzést jelöl és fogalmaz meg: kényszer és szabadság menni is, maradni is. A maradás értékei visszahúznak, a jövendő új élmények vonzanak bennünket. Ezt érezheti Janus Pannonius, a vers írásakor 24-25 éves fiatalember is. Természetesen minden szövegnek van közvetlen, viszonylag egyértelmű jelentése. Ebből megértjük a történést …, felfogjuk a költő megfogalmazta érzés, hangulat lényegét, melyet az ő segítségével újra átélünk. S minden versnek van közvetett, sorok közötti, „mögöttes” jelentése. Figyeljük csak meg, hogy ebben a szövegben hogyan vonatkoztatja egymásra a költő természet és ember létezésének fontos elemeit, hogyan világít meg emberi érzéseket a természetből vett jelenségek segítségével. Vegyük észre azt is, mint vetítődnek egymásra e filmszerű képsorok – a Váradtól való távolodás tényleges és jelképessé emelt történésében – és az általuk megteremtett idősíkok: az ismert, marasztaló, mert értékes múlt; a pillanatnyi, s ezért varázslatos jelen és a még izgalmasabb, mert ismeretlen, gazdagnak, szépnek sejtett jövő, a szabadság hívogató világa. Egybefonódnak, egymást erősítik a képek és a jelentések; jó volna maradni, de menni kell mégis. Ha a vers „vázát”, szerkesztésmódját nézzük, megint csak egy titoknak lelhetünk nyomára: az első három szakasz a marasztaló természeti szépségeket mutatja meg, a negyedik strófa átmenetet képez, a befejező három szakasz pedig az emberi értékek visszavonzó erejéről szól – könyvtárról, műalkotásokról, közös mítoszokról és legendákról, ezek megtartó erejéről. S a szöveg mélyében ott rejtőzik egy lényeget kifejező rejtett ellentét: az ittmaradás élményei avízhez kötődnek, s most ugyanazon vízből lett jégen siklunk tova. Amaz jelentette a szépséget, a felszabadító élmények birodalmát, emez – ami egyben ugyanaz is! – biztosítja a száguldás, vagyis a távozás lehetőségét. Innen érthető a refrén ismétlődő felszólítása: „Hajrá, fogyjon az út, társak, siessünk!” Maradnék tehát, de ama túlnani világok izgalma már kitörölhetetlen belőlem. (Fűzfa Balázs)
7. Balassi költészete Adj már csendességet, lelki békességet, mennybéli Úr! Bujdosó elmémet ódd bútúl szivemet, kit sok kín fúr!
(…) Első a legnagyobbak közül, aki már magyarul ír. A XVI. század második feléből tekint ránk konokszomorú arca – a szeme sarkában, a szája szegletében mégis mindig derűt, olykor humort mutató arc ez. Mindössze negyven évet élt, s ez a negyven év házassággal, szerelmekkel, bujdosással sűrített, pereskedésekbe bonyolódó és katonás négy évtized volt. De mindenekelőtt vitatkozó: emberrel, Istennel perlekedő; igazságért, vélt vagy valós érzelmekért könyörgő és harcoló. Balassi, a reneszánsz ember egyben az első tudatos költőnk: életművét oly fegyelmezett rendbe szorította, hogy e rend titkos kulcsát azóta sem találták meg teljes bizonyossággal tudós irodalomtörténészek. Ciklusokba sorolta verseit: istenes, szerelmes és vitézi énekek harminchármas csoportjai – merthogy e szövegeknek dallamuk is volt még, megőrizve ezzel valamit a költészet őseredeti lényegéből – alkotják, illetve alkotnák a nagy Egész három részét, de a száz versre tervezett mű nem minden darabja készült el. Formaművész is volt költőnk, hiszen ő „találta fel” az egyik pazarul virtuóz formát, a Balassi-strófát, melyben szerves egységet alkot rím, ritmus, szótagszám, dallam s tartalom. Vagyis forma és mondandó belső harmóniája rejtezik a szépséges szavak mögött. Adyt emlegetjük majd nagy istenes versek költőjeként – s jól tudjuk, Ady is Balassit vallja ősének. Nem is annyira a Jó Csönd-Herceg előtt vagy A Sion-hegy alatt szelídebb-öregapósabb Istene az, akit a későbbi szimbolista költő majd magáénak érez, hanem sokkal inkább a beszélgető Isten, a vitatkozó Úr áll hozzá is közel. Az emberi Isten. A szentségét megőrző, de a merevségeket már levetkőzött Isten. Az embernek a gondolkodás, az önálló ítéletalkotás és a szabadság lehetőségét és esélyét megadó Isten. Az, aki ha van, akkor sem szól bele az individuum fontos dolgaiba. Az embert felnőttnek elfogadó Isten képe ez. Azé az Istené, akit még hibáztatni is szabad, ha nekünk emitten valami nem tetszik. Akinek el lehet mondani: ahhoz, hogy megbocsásson, hogy irgalmát gyakorolhassa, nekünk, gyarló embereknek – véli Balassi Bocsásd meg Úristen... kezdetű vitatkozó-versében – bűnöket kell elkövetnünk. Mi más ez, ha nem humor, ha nem fanyar önirónia? Irgalmasságod is annál inkább megtetszik, Mennyivel több bűnöm tőled megengedtetik, S mit engedhetnél meg, ha nem vétkeznének Te ellened az hivek? Az Adj már csendességet... méltóságteljesen hömpölygő sorai mértéktartóbbak, de természetesen emberiek ezek is: a már magára maradt személyiség lelki kálváriájáról szólnak – a lemondás elégikus hangját próbálgatják, a búcsúzás szavait dúdolgatják. Menni kell, s ehhez legelsősorban is lelki békesség kell. Lelki békességhez pedig belső tágasság és szeretet. Egy tekintet, egy kézfogás, melegség a tenyérben, melegség a szemekben. A megfáradt ember hangja szól, akinek lelke „szomjan vár mentségére”, aki tudja, hogy bűnökkel terhelt, gyarló földi por csak; aki hiúságában a végtelennel méri össze magát, de amikor közelébe kerül a végtelennek, már csak didereg, foga vacog, reszket és fél, nagyon fél. Szorongva kérdi Istenét: ugye minden megbocsátható? Ugye elűzhető a félelem, a reszketés? A kétségbeesés és a mégis-remény verse az Adj már csendességet... Imádság, melyben az egyedülvaló ember szenvedése, a hiábavalóság fölött érzett tehetetlenség döbbenete átüt a költő-szerep fanyar öniróniáján.
(Fűzfa Balázs)
8. A vadászat
A Dráva mellékén vagyunk, egyikében azon végtelen lankaságoknak, mikben a vad is eltéved. Mindenfelé erdők, évezredes ihar- és egerfák*, és az erdők tövében víz. Nagyszerű mocsár, melyből vízi virágok és a sás helyett óriási szálfák nőttek elő, miknek lehajló gallyairól gyökereket húz az éltető víz színe. Ide építi rejtett fészkét a hattyú, itt tanyáz a koronás gém, a vakvarjú, az arany lile s egyéb fajai az emberkerülő vízi vadaknak… Dél felé egyedül a Dráva szab határt e lankaságnak, az erdő szélin lévő fák beledüledeznek a habokba, miket sokszor medrébe sodor a kiáradt folyam, a hajósok veszedelmére. Északnak tovább tart az erdő, csaknem Csáktornyáig, s ahol megszűnik a mocsár, ott makkos fák, cser, tölgy és bükk díszlenek… Az erdő szélin állt akkoriban egy vadásztanya, melynek többrendbeli épületei tanúsítani látszanak azt, hogy e vidék régóta kedvenc helye lehet valamely magyar vagy horvát főúrnak. Némely épület egy századdal látszott idősebbnek a másiknál. A legódonabb egy tölgyfaderekakból jól-rosszul összerovátkolt kunyhó volt, tetejét benőtte a moh, oldalait befutotta a repkény, egészen be volt húzva élőzölddel, ajtaja fölé egy nagy szarvasfő volt kiszegezve huszonnégy ágú fejdíszével.(…) Beljebb az erdő felé látszott azután egy hosszú, pajtaforma deszkaszín, melynek egyetlen terme a később megnépesült vadásztársaságokat szokta magába fogadni; urak, csatlósok, paripák és agarak itt fértek meg bizalmas közelségben, ha a zivatar összeszorítá őket. (…) Végül egy emeltebb dombon … tűnt fel a legújabb épület. Egy … mulatókastély, oszlopos homlokzattal, piros tetővel, márvány erkéllyel, kiülő rondellákkal, színes ablakokkal s a középkori építészet egyéb sajátosságaival. (…) Késő délután volt, mire a vadászok lakomához ültek; egy nagy sík pázsitos réten volt számukra fölterítve az erdő közepében az egyszerű, ízletes ebéd … (…) E pillanatban odalépett a daliához Dávid, a vén vadász, ragyogó szemekkel súgva valamit a fülébe. A dalia arca egyszerre kiderült e szóra. (…) s hosszú, ezüstveretes lőfegyverét kezébe kapva, ragyogó arccal fordult vendégeihez: − Csak maradjatok csendesen, egy roppant óriási vadkan van a közelben. (…) Kétszer űztem már ezt a vadat, most el fogom hozni. (…) Egyszerre lövés hallatszék az erdőben. Mindnyájan letették poharaikat, s szótlanul, szívdobogva tekintének arra. Néhány perc múlva hallatszék a vadkan veszett ordítása, de nem azon ismeretes ordítás, mely a halálra sebzett vadkané, inkább valami sajátszerű, meg-megszaggatott küzdés hörgő hangja. Mi ez? – kérdezték egymástól. – Tán csak kiáltana, ha valami veszélyben forogna? (...) Alig haladt a dalia mintegy négy-ötszáz lépésnyire a berekben, midőn megpillantá a nagy cserfa tövében a keresett vadállatot. (…) A férfi féltérdre hajlott, hogy jobban célozhasson, s hosszú fegyverét a vadnak irányozva, azon percben lőtt rá, midőn az fejét egyszerre fölkapta. A golyó a vad koponyája helyett annak nyakába fúródott, csak sebet ejtve rajta, ahelyett, hogy megölte volna. A megsebesített vad egyszerre dühösen ugrott fel fektéből, görbe agyarai szikrázva csattogtak össze, amint egyenesen ellenfelére rohant. Az ily dühös roham elől félre lehet ugrani, de a dalia nem volt az az ember, aki ellenségét ki szokta kerülni. Elvetve puskáját, kardját rántotta ki, s szembe rohant a vaddal, s egy irtóztató csapást mért annak fejére… A veszélyes csapás a vadkan agyarát érte, e kőkeménységű csontot, s a kard markolatban törött ketté. A csapás megszédíté a vadkant, s amint agyarával felcsapott a férfihoz, csak könnyű sebet ütött annak combján, mire ez …bősz dulakodásba kezdett vele. (…) A vadkan egészen meg látszott magát adni… A daliának csak kiáltania kellett volna nem messze lévő társai után… E pillanatban valahol az erdőben egy lövés roppanása hallatszék. A legázolt vadkan érezni kezdé, hogy ellenfele kezeinek s térdének nyomása gyengül, s azzal végső erejével egyszerre lehányva magáról a férfit, még egyszer hozzácsapott agyarával, és e csapás halálos volt… A vigalom gyászra vált, a vadászat torrá. (…) Ez volt halála az ifjabb Zrínyi Miklósnak, hazája legnagyobb költőjének s legvitézebb fiának.
(Jókai Mór)
9. A barátság Petőfi és Arany
1847-ben Arany János megnyerte Toldi jával a Kisfaludy Társaság népies eposz pályázatát. Ez már második pályanyertes műve volt. Egy évvel korábban, 1846-ban az Elveszett Alkotmánnyal a vígeposz pályázatot nyerte meg. A felejthetetlen „ráadás” a Toldi pályadíjára Petőfinek hozzá, Aranyhoz intézett üdvözlő verse lett:
TOLDI írójához elküldöm lelkemet Meleg kézfogásra, forró ölelésre!... Olvastam, költőtárs, olvastam művedet. S nagy az én szívemnek ő gyönyörűsége.
Ezzel a verssel kezdődött a magyar irodalom felejthetetlenül szép költő-barátsága, a Petőfi és Aranyé. (…) Most pedig lássuk Arany Petőfihez intézett Válaszát.
Zavarva lelkem, mint a bomlott cimbalom Örül a szívem és mégis sajog belé, Hányja-veti a hab: mért e nagy jutalom? Petőfit barátul meg sem érdemelé. Hiszen pályadíjul ez nem volt kitűzve… Szerencse, isteni jó szerencse nékem! Máskép szerény művem vetém vala tűzbe, Mert hogyan lett volna nyerni reménységem?
Az első látogatás Szalontán, Aranynál 1847 tavaszára esett. Közvetlenül házasságkötése előtt állott ekkor Petőfi. Ezért is olyan bensőségesek az Arany házasságáról mondottak a Kerényi Frigyeshez írt levelében. Sor került még ugyanebben az évben, 1847 őszén egy második látogatásra is. Ezúttal már feleségével, Szendrey Júliával érkezett Petőfi. (…) De ez a szép, sokat ígérő barátság alig tartott tovább, mint két rövid esztendeig. Petőfi utolsó napjairól ezeket tudjuk. 1849. július 18-án az oroszok közeledtével Bemhez indult Erdélybe. Bemmel Bereczken találkozott; a tábornok megindultan zárta karjaiba. Július 29-én Marosvásárhelyre értek. Július 31-én folyt le a Segesvár és Félegyháza között az utolsó erdélyi ütközet Bemnek harmadfélezernyi serege és a 16 ezer főből álló orosz hadsereg között. A csata kezdetén Petőfi Bem körül volt, ló és fegyver nélkül; a vezér ekkor visszarendelte a tartalékba. „Aztán a csatatér különböző pontjain látták még” – írja róla Petőfi-könyve végén Illyés Gyula. (…) Így veszítette el Arany János a barátját, akit még évekig gyászolt. – Hogy milyen mély volt a baráti érzelem Arany részéről is, az kitűnik három részben írt Emlények című költeményéből. A három rész közül az első kettő még valamikor 1851-ből származik. Ez idő tájt még sokan voltak, akik reménykedtek: Hátha nem is esett el Petőfi a csatatéren? Talán visszajön még! Arany ebben már nem hitt. Ki nékem álmaimban Gyakorta megjelensz, Korán elhúnyt barátom, Van-é jel síri fádon, Mutatni hol pihensz?
(…) A jeltelen sír gondolata tér vissza a másodjára írt 1851-es visszaemlékezésében is:
Behantozatlan áll Hamvai fölött a hely. Hol merre nyugszik ő, Nem mondja semmi kő Nem mondja semmi jel. (…) A harmadik visszaemlékezés az elveszített barátra 1855-ből származik. Hat éve, hogy utoljára látták egymást: a seb nem éget már, csak sajog, és ami fáj, az egyben vigasztaló is. (…) Az elcsendesülő fájdalomban, könnyes megnyugvásban még elevenebbé lesz a szelíd emlékezet, a visszahozhatatlan múlt idézése:
Gyakran, ha az ég behunyta már szemét, Gyakran érzem lobogni szellemét.
Aztán jóval később, Harminc év múlva, 1879-ben, három évvel Arany halála előtt, fellángol még egyszer a régi fájdalom…
(Szabó Árpád)
10. Szondi két apródja Felhőbe hanyatlott a drégeli rom, Rá visszasüt a nap, ádáz tusa napja; Szemközt vele nyájas, szép zöld hegy-orom, Tetején lobogós hadi kopja. Két ifiu térdel, kezökben a lant, A kopja tövén, mintha volna feszűlet. Zsibongva hadával a völgyben alant Ali győzelem-ünnepet űlet.
(…) Ez a vers ugyanis a két apród közötti viszonyról szól, s nem arról, hogy ők kitartóak, hősök, ellenállnak a kísértésnek stb. Erről is, de elsősorban arról, hogy anélkül döntenek úgy, hogy Szondiért és a hazáért meghalnak, hogy erről egy szót is váltanának egymással. Véleményük tehát a világról, emberről, magyarról, törökről minden fiatalságuk ellenére tökéletesen kiforrott és meggondoltan megfontolt. Tudják: még egyetlen dolguk van e földi létben: életre segíteni, megteremteni a Szondi hőstetteiről szóló balladát. Ezt teszik meg, s éneklik végig – ők tehát költők is, így a vers természetesen ars poetica, hitvallás, mégpedig úgy, hogy az egyik legközkeletűbb költőjelképet, a lantot használja fel központi szimbólumként. Milyen szép, hogy ez a jelkép végigvonul Arany egész életművén a kezdetektől a Leteszem a lantot című versén keresztül a Mindvégig felszólításáig: „A lantot, a lantot / Szorítsd kebeledhez...” A ballada a szemünk előtt, a fülünk hallatára születik meg, s utolsó szakasza után, mely szó szerint megátkozza az ellenséget („Apadjon el a szem...”), már semmiképpen nem következhet más, mint az apródok halála, legyilkolása. A kerettörténetben mindvégig a török követ kísértő szavait halljuk – aztán ő maga is Szondi nagyságának csodálója lesz: „Rusztem maga volt ő!....” A két apród azonban szinte meg sem hallja a kérő, felszólító, majd fenyegető szavakat, közvetlenül nem válaszol azokra: ám mondják, éneklik tovább a balladát Szondiról. A követ hiába fogja udvarlásra, hízelgésre a dolgot, mindvégig csak a felszínes, külsődleges értékek birodalmában mozog. Arany sem kegyetlen, de ő is – mint Petőfi – kíméletlen a megalkuvókkal, a hatalom előtt megalázkodókkal szemben, ezért a ballada erkölcsi állásfoglalása nem kétséges. A vers világképe így nemcsak születése évtizedét, az 1850-es éveket jellemzi, hanem minden kor megalkuvóit és mártírjait, s mindenekelőtt a XIX. század második felének magyarországi szellemiségét. Az újra-megszólalás nehézségét, a kényszerű és a szabadon választott csöndeket, a belső száműzöttség, a hallgatás szomorúságát. Létösszegző egybefogalmazása ez a vers mindannak, ami a XIX. század közepén, egy lelkesedéses, értékgyarapító korszak után, az erők elfogyása után még elmondható. Összefoglalja az egyénnel és a nemzettel történteket, s utat nyit a további évtizedek és évszázadok felé: világos értékrend felmutatásával. Elmondja, hogy közelében a télnek ha megszólalni nem lehet, akkor hallgatni mindenképpen fontos, érdemes erkölcsi alapállás. Még egy-két évtizednyi csönd kell, aztán az egyetemes szomorúságok megfogalmazása után – Madách Tragédiája, Arany öregkori balladái után –, ha még bizonytalanul is, de a tekintetek majd a huszadik századra lesznek vethetők. A Szondi két apródja a nagy közösségi eszmények, a nagy közösségi vállalások egyik utolsó felidézője: az apródok mindent elmondó csendje lassan majd kiüresedik, s a világ sokkal bizonytalanabbá válik: illúziókba temetkezhet csak az ember vagy magányát rejtegetheti, egyúttal azonban már új titkok sejtelmeit is érzi: egy új század izgalmát. Arany János tudja, hogy ő ebben már nem lesz résztvevő, de reménykedéseit megrendítő egyszerűséggel s önfegyelemmel, sőt öniróniával osztja meg velünk az Őszikékben.
(Fűzfa Balázs)
11. Radnóti Miklós
A fiatal Radnóti a Nyugat harmadik nemzedékének legelső képviselői között jelentkezett az irodalomban a harmincas évek elején. Hangjából azonban már kezdetben érezni lehetett, hogy törekvései különböznek attól, hogy amit a Nyu Äàòà äîáàâëåíèÿ: 2015-09-18 | Ïðîñìîòðû: 297 | Íàðóøåíèå àâòîðñêèõ ïðàâ |
